Délelőtt indult a Railjet, két óra suhanás után Bécsben voltunk, jó drága shuttle busz kivitt a reptérre, aminek legeldugottabb csücskében volt a csomagfeladás. Jó fél óra gurulászás után feladtuk a csomagot...az egyetlen bibi az volt, hogy - a pelikan.hu tájékoztatása ellenére - nem volt a rendszerükben, hogy mi kifizettük a csomagot, de aztán a ratyi csávó mégis csak elhitte egy visszaigazoló sms-ből. 3 óra süppedést követően elszálltunk Rigába, ahol kellemes 0 fok volt, meg nagy hó.
Ingyentérkép mániám továbbra sem apadt, meg is találtuk az infónál...csak az infót kellett 20 percig keresni, mert nekik az 1. floor a földszintet jelenti :P
Sikerült bejutnunk helyi busszal a belvárosba, ahol minden csontszáraz volt, Budapest tanulhatna a lettektől, a terek sarkában méretes kupacokban állt a hó, éjjel-nappal fagyott, valahogy mégis minden járható volt.
Maga az óváros olyan kicsi, hogy bármelyik irányba elindulsz, három és fél perc alatt kiérsz belőle...ennek ellenére kb. minden utcára jut 3 klub, vagy kocsma. Tim éles szeme ki is szúrta a legolcsóbb sört tartalmazó ki Rocabilly Club-ot.
A sör ára 1 lat (420Ft), és meglepően finom. Egyébként ötféle sört csapoltak. Megtalálható volt benne a kőkemény rockerektől a punkokon át a kopaszokig mindenféle népség jókedvvel-bőséggel.
Mondanom sem kell, hogy - mint Magyarországon kívül nagyjából minden más országban - bő választék volt ennivalóból is, hamburgertől egyéb helyi érdekességeken át a saját rocabilly szendvicsig. Utóbbit választottuk vacsoránknak...nem bántuk meg.
Néhány sör után tovább indultunk a városban nézelődni, majd hamar visszatértünk eredeti helyünkre...hideg volt.
Elálmosodtunk, de mivel nem volt kiírva záróra, azt reméltük, hajnalig csak elleszünk...egészen addig, míg a csapos leányzó két hatalmas térdcsapkodás kíséretében közölte, hogy örülne, ha távoznánk. Elindultunk hajnal 3 óra magasságában keresni valami helyet, amíg kihúzhatjuk az első reptérbusz indulásáig. Kávézóban ücsörögtünk kb. órát, majd elindultunk a buszhoz, de még nem járt, úgyhogy az éjjel-nappali pizzériában húztuk ki a maradék másfél órát pár józanodó lett fiatal, és egy zizzent csöves társaságában.
Egy kis érdekesség még Rigában, amit érdemes megemlíteni, a helyi különleges trollamosok :)
Ezek olyan villamosok, amik egy troli-típusú áramszedővel vannak ellátva. Amúgy a trolibuszoknak meg diesel motorjuk van, és csak néha mennek villanyosan.
Ez a kedvenc képem.
Amikor a buszon ültünk, megállapítottuk, hogy rosszul jár az órája...csak a terminálon tudatosult a dolog, hogy egy órája járnak a buszok, mert időzónát ugrottunk :P
A terminál különböző pontjain próbálunk életben maradni, ekkor már kábé egy napja nem aludtunk...közben akadt egy rajongónk egy szőke lett lány személyében, aki, bárhova mentünk, valamiért mindig a környéken talált ülőhelyet...Tim szerint én jöttem be neki, de ez már sosem fog kiderülni, mert elszállt a Ryanair Glasgow-i járatával. Cirka 8 óra szenvedés után elszálltunk Isztambul felé....
