Gépünk landolásakor pont naplemente volt, megnéztük felülről az isztambuli naplementét, végigrepültünk a Boszporusz felett...szép volt na. :)
Kijutni az Atatürkről eltartott egy darabig, csomó vicces ember közt kijutottunk a termálból, ahol a táblás emberek közt igyekeztünk megtalálni a manust, aki a hostelből jött (volna) ki elénk. De nem jött, úgyhogy miután leráztuk a gyanúsan kedves törököt, aki reptéri transzfert kínált, fogtunk egy taxit, aki a helyi őrült vezetési stílus egyértelmű mestere volt. Végül olcsóbban kijöttünk, mintha kijöttek volna elénk, de megtanultuk, hogy ha előre megkérdezed, hogy mennyi, akkor annyi lesz, akkor is ha kevesebbet mutat a taxióra :S
A hostel kedves cingár házikó, jó keskeny csigalépcsővel, de legalább minden lépcsőfok más magasságú :)
A tetejéről a kilátás olyan, hogy azt még a Hilton is megirigyelhetné: egyik irányba a Kék Mecset, másikba a Boszporusz, harmadikba a Márvány-tenger...negyedikbe az ajtó, amin felmész a teraszra. :)
Másnap elmentünk kicsit nézelődni. Lementünk a tengerpartra, meg mászkáltunk a kis utcákban, igen kellemesek, este meg pláne.
De a Kék Mecset a hostel teraszáról jobban látszik, mint a főtérről:)
Nagyon szeretnek mindenfélét rendkívül ronda színekkel kivilágítani, a babakéktől a bugyirózsaszínig :P
A kép címe: Én és a világon egyedülálló isztambuli világítós szökőkút, amiből nyilván sehol a máshol a világon nincs másik, ezért feltétlenül minden magát valamire tartó turistának le kell fényképezkednie vele. :P
(a szín nem gond, minden változat egyformán ízléstelen, de ez teszi olyan varázslatossá :P)
Egyébként, mint látszik, a hostel az óvárosban van, és mivel nincs szezon, 8 euró volt egy éjszaka.
Másnap reggel hatkor indultunk a komphoz, ami röpke két óra alatt átdülöngél Bandirmába. A taxis a közel három és fél perces utazásért 20 lírát kért...de legalább kint voltunk. A terminál szép új, akár egy rapülőtér, röntgennel, meg mindennel, ami kell. A nagy csomagokat a hajó hátuljában az autószinten, polcokra kell pakolni, de nem szokták elvinni errefelé másét, úgyhogy nem kell félni. A komp egy nagy úszó doboz helyjegyekkel, a fedélzetre kimenni nem lehet. Rendkívüli élményt nyújt...ennyit láttunk kifelé.
A bandirmai taxisok korrektebbül húznak le, mint az isztambuli kollégák, a kikötőtől kb. autóval negyed órányira lévő intercity buszterminál "csak" 24 líránkba került. Ellenben azon nyomban kikapták a csomagot kezünkből, elrángattak a pénztárhoz, kifizettük a jegyet, és a bácsi az utolsó pillanatban tuszkolt volna fel minket a balikesiri buszra...de mondtuk, hogy még elugranánk kihasználni a hely által nyújtott szolgáltatásokat, és megvárt a busz!
Maga a helyi volán Bandirmától Balikesirig (kb. 80 km) két főre 2 lírával volt drágább az előző taxinál, mindenkinek külön tévéje volt, 6-8 csatornával, és egy jólöltözött fiatalember kiskocsival rohangált a folyosón és ingyen kávét, üdítőt meg sütit osztogatott. Na, ez szolgáltatás! Volán tanulhatna tőlük...
Még a felénél sem járt a törökül hallgatott Karib tenger kalózai, amikor megérkeztünk célállomásunkra. Sajnáltam is, legalább addig mehetett volna, amíg véget ér a film... :)
Elcsíptünk pár egyetemistát, akik útba igazítottak a centrum felé. Ott eligazítást kértünk egy kedves történelemtanár szakos lánytól, aki igen csekély angol tudással rendelkezett, de annál nagyobb
lelkesedéssel derítette ki nekünk a megfelelő buszt. Kedvesek az emberek itt, na. Csak nem beszélnek nyelveket:P
Lehet találhatni, melyik a kolesz :P
Rövid ektiviti után megígérte a buszsofőr, hogy szól, ha le kell szállnunk, és szólt is. Aztán a Tim telefonjában lévő három sor hosszú címet mutogatva megtaláltuk a kollégiumot. Ja, igen. Kicsit a semmi közepén van, de legalább van a közelben egy mecset, mindig hallgathatjuk a müezzin ordítozását :)
