Boti mutatott egy egylírás buszt, ami közelebb tesz le a NEF-hez, mint a busztaxi. Úgyhogy most örülünk.
(NEF=Necatibey Faculty of Education - Tanárképző központ)
Ezt csak úgy...igen azok ott eléggé kilógnak belőle...és nincs rajtuk rongy. :)
Ez a kockacukor-torony a védjegyem a törzshelyünkön. (A képen látható süti maradékot nem érdemes kipróbálni mert mi már megtettük, hogy megkíméljük embertársainkat a kellemetlenségtől...:P)
Bementünk az intézeti koordinátorunkhoz, beszélgettünk vele mindenféléről, az a vicces, hogy mikor meglátta a teljesített tárgyaink listáját, nem értette a dolgot, mert nekik a tanárképzéshez tartozó pedagógiai tárgyaik összesen heten vannak...mi pedig vagy húszat megcsináltunk otthon. :P Mint ahogy azt is sokat kell magyaráznunk a helyieknek, hogy igazából nem nagyon fűlik a fogunk a mérnöki tárgyakhoz, mert azokat otthon megcsináltuk, és igazából a török kultúrával kapcsolatos dolgokat vennénk fel, de mikor elmagyaráztuk, hogy már csak a gyakfélévünk van hátra, leesett nekik, hogy minek vagyunk itt. :)
De majd csak kialakul, mit tudunk felvenni, most még kicsit kaotikus, de a török nyelvóra meg a Türkish fork music biztos benne lesz. :)
Aztán meghívott ebédre a tanári ebédlőbe, majd pedig az összes NEF-es tanár velünk akart beszélgetni csak úgy. :)
Három és fél óra intenzív angol kicsit leszívta az agyamat. :)
A vörös szőnyeg már a földszinten a helyes útra tereli a gyanútlan arra tévedő embert...
A helyes út a dékán irodájánál ér véget. :)
Hazafelé kipróbáltuk a busztaxi basic economy class-t...viszonylag kényelmetlen egy Fiat Doblo csomagtartójában ülni műanyag stokin... :P Ráadásul ugyanúgy másfél lírát kell fizetni...legközelebb megvárjuk a következőt. :)
Első főzött vacsorám a koleszben. :)
Igen, az egy vízforraló. Egyetlen esély a túlélésre...solution by csóró török egyetemisták. :)
És működik.
