Allah ma jókedvvel ébredt, ennek következtében mi pedig napsütésre keltünk. Jó izmosan bereggelizünk
a kantinban meremenből. (Boti kedvence, igazából tojásos lecsó, jó olajosan, igen jó ízű).
S mivel az elmúlt napokban az időjárás nem kedveskedett nekünk, neki is indultunk a városnak, mindannyian.
Igazi tavaszi pólós idő volt egész nap. Ittunk is egy sört a parkban, ami az előrejelzéseket
beiazolva tele volt emberekkel. Családok, párok, diákok, gyerekek, igazi majális hangulat uralkodott.
Mikor meguntuk az ücsörgést, elmentünk a törzshelyünkre kávézni, aztán hazasétáltunk.
Ahogy Boti mondta, jól összejött a társaság. :)
"Vannak akik végigmérnek, szép ki alak így beszélnek. A fejükre is állhatnának, érdekelni nem tudnának ők." :)
A kislánynak nagyon tetszett a macska. (keresd a macskát)
Itt jegyezném meg, hogy a kollégium hozzávetőleg 5 km-re van Kurt Deleritől. (Itt szoktunk a buszról leszállni,
az Atatürk park bejárata is itt van.)
Hazafelé épp mikor kereszteztük a főutat, a kávézós manus suhant el mellettünk vad dudálás és integetés kíséretében.
Aki minket ismer, kiszúr messziről is. :)
Ovidu és a Dacia eredetije.
Itthon szokás szerint lementünk a kantinba szotyizni. :P
Sőt, még a medve is kijött a barlangjából. (Ursul a iesit din barlog.)
Egész jól sikerült. :)
Én meg elkezdtem románul tanulni.
Ha megkérdezitek 4 hónap múlva, minek mentem Törökországba, lehet az lenne a válasz, hogy
gyúrni is románul tanulni. :D
