Eljött a már-már lehetetlennek tartott pillanat, sikerült kamerát kunyerálnom a sulitól a projektemhez. Mert itt kiadják a suli kameráját, ami arra van, hogy a hallgatók dolgozzanak vele...ismerek egy intézményt, ahol még maga a főigazgató sem viheti ki a kamerát az épületből...fő a következetesség.
Megírtam a forgatókönyv egy részét, és terveztem, ha megkapom a kamerát, nekiállok gyártani a videót, ami egyébként Balikesirről, az egyetemről és a hallgatói életről fog szólni, ha Allah is úgy akarja.
Csakhogy a kedves kolléga, akinél előttem tartózkodott a nevezett eszköz, teljesen lemerült aksival hozta vissza...úgyhogy beültem egy üres terembe tölteni, és hogy hasznosan töltsem az időt, míg operatőröm megérkezik, megírtam a forgatókönyv további, hiányzó részeit.
Sajnos az idő borongósra fordult, úgyhogy ma csak pár vágóképpel próbálkoztam, de holnap megyünk Assosba, úgyhogy nekilátok a terminálon az elejének. Majd meglátjátok, mi lesz, mi nem...remélem lesz.
