Múltkor, mikor elmentünk Timnek gitárt nézni, elvittek az egyik srác törzshelyére, egy kis kávézóba, ahol annyira megtetszettünk a tulaj néninek, hogy velünk csinált a kávézó előtt promóképet a hely facebook oldalára. :)
Ezen kívül mindig nagyon örül, ha pár szót törökül mondunk, úgyhogy rá kell gyúrni, hátha lesz ingyen kávé. :P
A két srác középen zenészek, a leányzó a Tim melletti barátnője, mellettem Nico, kizárásos alapon a kávézós néni hátul. :)
Egyébként jó a kávéja, meg az ebéd se rossz nála, kipróbáltuk. Csak az a fura, hogy a leves (amit nem sikerült kitalálnunk, hogy mi, de finom volt) után a második egy tál rizs, egy tál bab, meg egy csomó kenyér. :) Elég fura három köretet enni hús nélkül, de végül is finom volt. :)
És, végre vettem én is egy frankó kis klasszikus gitárt, az eladó alkudta le 89-ről 59 dollárra :)
Így aztán megkaptam tokkal együtt valamivel kevesebb, mint 13 ezer forintért. Kínai, de szépen össze van rakva, és nagyon jó a hangja. :) Egyetlen szépséghibája pár alig látható karc az elején, azért lett ennyi.
Feltűnt, hogy nincs Balikesirben utcazenész, úgyhogy gondoltam, rágyúrok a témára, és megpályázom ezt a posztot:)
Hátha mire jó idő lesz össze is kapom magam annyira, hogy nyomathassam. :)
Van nekik parkjuk is (akit ki másról nevezhettek volna el, mint Musztafa Kemal Atatürkről:)) indokolatlan vadászgéppel, meg sok fűvel (nem olyannal), meg vicces hinta-emberkékkel.
Ami még nagyon zsíros, hogy rengeteg sportolási lehetőség van. Van sportcsarnok, egy csomó gyúrós játszótér (amilyen van otthon is pár nálunk, hogy a saját tömegeddel tudsz edzeni), és bár a belvárosban csak a tanárképző és a zenei tanszék van bent, mégis annyi sportpálya van mellette, mint az Óbudai Egyetem összes karának együtt. A kampuszon meg strandröpi, műfüves focipálya és fedett uszoda is van! Várom már a félévkezdést...
