Éjjel megjött az egyik szobatársunk, szintén Marosvásárhelyről, de át is hurcolkodott a másik szobába, mert nem tudott aludni a horkolásunktól. :P Délutánra megjött egy román srác, aki a negyedik ember a szobában, kicsit ő is beszél magyarul. A fejükre volt írva, hogy ők sincsenek elragadtatva a tömegszállástól...
M
a kimentünk a kampüsre erasmus dolgokat intézni, meg ebédelni, az uszoda nyitva van, csak nem lehet használni. (???) A konditerembe lehet menni, esetleg kipróbáljuk legközelebb.
A buszon befelé a városba találtam egy leányzót, aki beszélt angolul, úgyhogy csevegtünk egy kicsit.(Naná, hogy turisztikás, itt szinte csak a turisztikások beszélnek angolul. :P) Érdekes amit mondott, hogy sokan tudnak kicsit angolul, de szerinte nem mernek megszólalni, mert félnek, hogy hülyeséget mondanak...érdekes.
Traktor két utcára a belvárostól...
A kontraszt a város belsejében is érezhető...
Rengeteg sok időnk volt, úgyhogy mászkáltunk össze-vissza a belvárosban (meg mert sose lehet kiismerni az irányokat:)).
Ez a kedvenc pékségem: egy kedves pici szoba az egész, ott gyúrják a tésztát, a kész perecek a pulton, balra a pénztárgép, szembe a kemence a hosszú péklapátokkal. Mindig friss, és meleg még a perec, mikor bemegyek. :)
