Így néz ki a balikesiri váróterem egy padja...
Megvettük a vonatjegyet.
Reggel elmentünk Botival és Yiğittel (Ijitnek kell ejteni, a g-n van tető) megvenni a busz-és
vonatjegyeket. Elcsörtettünk a többiek residence permitjéért, hazafelé vettünk egy
narancssárga műbőr focit, és ha Boti nem rángat el, vettem volna egy távírányítós
helikoptert is :P
Este fél 8-as busszal indultunk Izmirbe, már akkor érződött, hogy jó lesz az idő a hétévégen.
17 fok volt. Izmir terminálról ingyenes busz vitt a város másik felén lévő lakásig. Nem hiába 1926 óta működik a Kámilkoc busztársaság.
A lakást Yiğit egyik barátja adta kölcsön nekünk, csak úgy. Családjához utazott Balikesirbe,
kulcsot odaadta, menjünk bulizni. Türkish hospitality. :)
Nagypéntek révén csak nézegettem a többiek egyre növekvő jókedvét, majd 3 felé le is telepedtem egy kényelmesnek tűnő szőnyegre aludni...az észt leányzó, aki az ágyon aludt, nem nagyon volt elragadtatva az ötlettől. Másnap Ovidiut kivéve (aki saját állítása szerint jól megvan vele) mindenki a horkolásomra panaszkodott...hát igen. családi örökség.
Szombaton egy óra tájban elmentünk reggelizni egy kis tengerparti étterembe. Omlet 6-8 líra, elviselhető árak ilyen helyen. Boti menement reggelizett természetesen, bár az étlapon nem szerepelt, de ő megoldotta. :P Ő a főnök.
Kis kedves felüljáró a tengerparthoz.
Ovidiu a hőmérő.
Reggeli után nekivágtunk a tengerparti 8 kilométeres sétának. Hiba volt IVÓvíz nélkül.
Szép környék, de hát kicsit meleg volt. Mondjuk, mint júliusban Pesten. :P
Ezt láttuk Izmirből...
...miközben így éreztük magunkat.
Központban úgy egy óra tétova tekergés után végre elmásztunk egy kávézóba, mert már muszáj volt felfrissülni. Ott kellemeset szunyókáltam, végül csak 2-2,5 órát unatkoztunk ott, mire a negyedik észt lány török barátjával együtt befutott...
Ilyet ittam. Ami ugyan nem igazán volt köszönőviszonyban sem a Frappéval, de azért jól esett. :)
Miután mindenki megebédelt, tovább indultunk, Yiğit megharcolta Nagy Ahmettel, hogy nézzünk be a Pazarba kicsit (olyan, mint az isztambuli, csak kisebb),
Pazar kívül
belül
Említésre méltó még ez az üzlet, ahol ízlés szerint válogathatunk a különféle méretű arany Atatürkökből. :P
aztán még egy óra céltalan mászkálás után csak a kisbolt volt a megoldás, és egy kellemes esti tengerparti sörözés.
Ezt Mr. Beantől tanultuk. :)
Este 10 felé innen ketté vált a társaság, Bibi, Yiğit, Boti, Tim meg én visszaindultunk
a szállásra. Beugrottunk egy igen puccos étterembe visszafelé, ahol forró, tenyérnyi
ekmekeket toltak elénk bemelegíteni a gyomrunkat...nagy hiba volt tőlük, kb. tízet ettünk
meg belőle, plusz egy tál szintén ingyen salátát, mire meghozták amit rendeltünk. :)
Azóta is a mottónk, "ingyen van". :)
Eric Sardinas meg ne lássa...:)
Visszafelé kisebb gerillaharcot folytattunk, hogy sikerüljön feltölteni a buszhoz tartozó mágneskártyát, de végül megoldódott, majd abszolút utolsó öt emberként feltömörültünk a "csakazelsőajtónszálljálfel" rendszerű buszra.
Sosem utaztam még a szélvédőre cuppanva a sofőr mellett a műszerfalon :)
Imígy
Később az emberek aktív hátrafelé áramlásának köszönhetően eljutottunk a második ajtóhoz, ahol sátrat is vertünk. Az a jó abban, hogy Törökországban vagyok, hogy ha rálép egy ostoba leányzó a lábamra a buszon, mi több álldogál rajta egy fél megállót, egy bocsi nélkül, hosszú magyar körmondatokban mondhatom el a véleményemet neki. :P
Esti punnyadtságunk nem tudván legyőzni, hajnal 3-ig (ami közben megnégyült az óraátállítás miatt) folytattuk az étteremben megkezdett stílusban a beszélgetést, míg végkimerülésben el nem nyúltunk. Ez az este volt a legrekeszizomrombolóbb na. :P
Még megemlíteném az esete párbeszédét. Az előtörténet annyi, hogy a klubban nem gyengén verték át a srácokat a sör árát illetően.
Ovidiu, kezében egy sörrel a nappaliban: "20 líra volt egy sör"
Valaki: "Ez?"
Ovidiu: "Neem, nem volt ekkora..." :P
Az észt kolleginák hazaérvén diszkréten kitessékelték a szőnyegemet párnástul, pokrócostul a szobából, de tekintve a takarókért folytatott ádáz küzdelem véres csatáit, még örültem is neki. Kényelmesen berendeztem ágyamat a konyhában, majd elszenderedtem. Békés hortyogásomban csak Yiğit éjjeli öngyújtó-kutató expedíciója zavart meg, de számára nagyobb élmény volt, mint nekem. (Kiment cigizni az előszobába, hogy egyenletesen oszlassa el a füstöt az egész lakás területén, elejtette az öngyújtóját, én meg felébredtem rá,
ezt ő nagyon mókásnak tartotta. Úgy látszik éberen aludtam.)
Vasárnap 1-kor elmentünk egy horvát kemping hangulatát idéző mediterrán jellegű kávézóba reggelizni, ahol hosszas küzdelem árán sikerült meggyőznünk a tamagocsizó (kis kütyükkel rohangáltak, abba írták a rendelést, de hatásfokukat tekintve azt gyanítottuk, talán több figyelmet fordítanak a worms armageddonra, mint a rendelésfelvételre) személyzetet, hogy a menemen mellett rendeltünk omlettet is. Nem volt könnyű harc, de olyan 7-8. próbálkozásra sikerült megszerezni Tim és Totyi legnagyobb örömére.
Húsvét nyuszis menemen. :)
Itt jegyezném meg, hogy ha kikerül a piacra legújabb török-magyar fejlesztésű innovációnk, az i-snore, :P gondoljatok rám...az ötlet onnan jött, hogy Réka biztos hiányolja a horkolásomat, fejlesztünk egy horkoló alkalmazást, ilyen esetekre. :)
Jah, ha a kollégák elég fáradtak, a három fő téma (főleg asztalnál, természetesen)
a) my little home (a kis piros táska) :)
b) ahogy horkolok
c) egyéb asztalhoz passzoló ürítéssel kapcsolatos agymenések :P
Egyébként e három topik azt hiszem közös megegyezéssel állíthatjuk, hogy kimeríthetetlen lehetőségeket rejt magában. :)
Indulás előtti pihent agyak. Ja, azért nézek ki, mintha pizsamában lennék, mert elfogyott a mintátlan pólóm. Ezért minden lányismerősömtől utólag is bocsánatot kérek. :P
Képeslap a '70es évekből...csodatelefon.
Yiğit cigiszüneten a vasútállomáson.
Ezt a képet Botinak. :)
Reggeli után kis süppedés, public transport, majd 4 és fél óra alkoholmentes vonatozás után szellemileg teljes mértékben leépülve értünk vissza Balikesirbe. :P
Ráadásul a busztaxis nem volt hajlandó elvinni a csomagtartóban...
A hétvége termése, gyűjteményem legújabb darabjai. Ezzel kárpótoltam magam a sok otthagyott pénzért. :)
Művészképes folyt.köv.
