Bennszülött informátorunk értesített minket, hogy vasárnaponként a Çayirhisar busz tőlünk távolabbi végállomásánál (ami egyébként 5 perc sétára van az Atatürk Park hátuljától) még nagyobb piac van, mint a szombati. Az a környék a helyi putritanya...az biztos, hogy elmegyek még oda képezni a fényt.
Ha ez tudomásunkra jutott volna februárban (basszus de rég volt már azt a fűzfán fütyülő rézangyalát), akkor valószínűleg Timmel biciklivel járnánk. Ugyanis talán ez az egyetlen hely a városban, ahol használt cangát lehet kapni...
Hú azt most látom csak, hogy ugyanolyan teniszütőm van. Tök menő. :P
Az a bolhapiac a szélén...egymást rángattuk arrébb egy-egy krova szett, flex, használt grillező, antik teáskészlet vagy autós inverter mellől. :P
Két csarnok van, az egyikben vannak a kacatok, a másikban az ehető dolgok.
Ilyet fogok venni, mert király. Ebben főzik a törökök a çay-t, a török teát. Az alsóban van a víz, a felsőben a tea. Ha lefőtt a tea, fele-felébe öntik a pohárba. Muszáj vennem, mert különben rohadtul fog hiányozni...
Egy lírás kamu Adidas zoknik.
Ezzel a háttérben levő fura zöld bogyóval nem találkoztam otthon. Esra szereti, számomra olyan mintha éretlen vadalmát ennék. :)
Sajnos az epret - bocsánat az Indexről értesülve szamócát - nem itt vettem, hanem a hátuk mögött. Olcsó volt, de csak lekvárnak lett volna jó...viszont vettem 75 kurusért hibátlan paradicsomot. :)
Mindenféle mag, mi szem-szájnak ingere. Még Dunakavicsot is találtam.
Így néz ki a Çayirhisar végállomása. Kellemes természetes váróterem. :)
