Vasárnap este megkérdeztem Esrát, szeretné-e, ha látna egy kis magyar hagyományt, nagyon fellelkesült az ötlettől, már meséltem a húsvéthétfőről neki régebben, de a vizes részt nem fejtettem ki túl bőven. Sebaj, úgyis április elsejére esik hétfő. :)
Megbeszéltük, hogy megyünk, aztán a többi papírkutya inkább aludt. :P
Tehát mentem egyedül. Ismertem már a környéket, ahova mennem kell, múltkor Iyigit hazavitte kocsival a leányzót biliárd után, aztán dobott minket is haza. (Mellesleg eddig ő leggentlemanabb arc itt.)
Leszállván a buszról nekiláttam kideríteni, melyik is az ő utcája. Kellemes, hogy valamiért számozzák az utcákat, de persze a 103. nem a 102. és a 104. közt van. :P
Röpke húsz perc alatt szereztem két rendőr ismerőst, megnéztem belülről a posta logisztikai központját, autókáztam egy budapestszerető rendőrrel két utcát, aztán rájöttem, hogy az apartman nevét (itt nem házszám van, hanem háznév) elfelejtettem. Az utca végén találtam egymással szemben két gyanús nevű házat, csak hogy a nevükben egy betű eltérés volt. :P
Végül is sikerült teljesíteni a küldetést, kapott Esra egy kis vizet a nyakába, én elszavaltam a Zölderdőbent, kaptam datoját, és Toto-tojást. :)
Sajnos a locsolás részt nem tudtam megörökíteni, mert egy operatőr sem volt hajlandó eljönni velem. Pedig úgy lenne igazán mókás.
Nagyon örült a leányzó, mert még sosem volt húsvétja. :P
Csak egyetlen bökkenő, hogy anyukája megkérdezte, hogy mi vagyok én, misszionárius? :P
Erre mondta neki, hogy nem, mérnök. :P
Kicsit konzervatívak a szülők, de mondtam, hogy nyugtassa meg az ősöket, ez nem keresztény hagyomány, hanem magyar, csak ugyanakkor van. Talán ez segít, hogy ne kapjak kést a hátamba. :P
