Hétfőtől szerdáig valami egyetemi fesztivál van, aminek keretében meghívták az egyik leghíresebb török popénekesnőt koncertet adni. Kint volt a koncert a kampüsön, már gyanús volt odafelé is, hogy mennyien tartanak ki.
Nos az első furcsa dolog volt, hogy nem szeku volt kint, hanem a megye egész jandarmáját itt összpontosították, ami ha úgy vesszük praktikus dolog, nem kell egy biztonsági cégnek fizetni a helyszín biztosításáért. Csak a géppisztolyokat nem értem máig se...
Ahogy Yigit fogalmazott, ebben a faluban nem történik semmi, úgyhogy mindenki kint van. :P
Külön szerencse ilyen esetben, hogy a kampüs 15 kilométerre van a várostól. Valószínűleg a városban megtalálható összes mikrobusz jelen volt az eseményen.
Azokat az indokolatlan reflektorokat nem értettem...
A színpadtechnika profi volt, bár ha csak feleakkora lett volna a keverőállás, a mögötte álló kétezer ember biztos jobban élvezte volna a koncertet. Meg lehetett volna hátrébb is. Nehéz megbecsülni, de olyan 5-6000 ember simán volt kint. Sajnos a fényképezőm pont a koncert előtt merült le, úgyhogy csak közepesen rossz minőségű telefonos képekkel tudtam dokumentálni az eseményt.
Ez a koncert két szempontból is mérföldkő az életemben. Egyrészt életem első koncertje sör vagy fröccs nélkül...másrészt életem első szabadtéri koncertje, ami nem volt túlhangosítva. És tényleg. Kb. 100 méterre voltunk a színpadtól, úgy a tömeg közepe táján és az én érzékeny fülemet csak a rosszul kevert magasak zavarták. Ja, igen. A hangosítás. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy komoly gondok vannak a török hangmérnökökkel. Mert az egy dolog, hogy a nefen nem tudják a konferenciatermet kikeverni, de hogy egy profi zenekart, profi cuccokkal...az éneket nagyon jól lehetett hallani. Valamint a basszust, a szintit meg a dobot. (Most tekintsünk el a dobszerkó motorháztetőre és olajoshordóra emlékeztető hangzásától.) A három vokálos lány létezéséről csak az - amúgy erőst alulméretezett - kivetítőről szereztem tudomást. Gitár mintha ott se lett volna, amikor Udon (török pengetős hangszer, hasonlít a mandolinra) játszott egy srác, azt felhúzták kicsit.
Alapjában véve élvezhető lett volna a dolog 2-3 sör után, ha nem egy jellegtelen lassú popszámokat játszó formáció lett volna. Zenetanárom előre vetítette, a népnek az kell, hogy tapsolhasson és énekelhesse a dalokat. Az megvolt hibátlanul.
Két-három, rádióból ismert kötelező slágeren kívül igazából semmi izgalmas nem történt, ha leszámítjuk azt, hogy viszketett a tenyerem, hogy felgyújtsam az elém álló létra haját...
Ennyit láttam a koncertből. :P
Estleg érdemes megemlíteni azt a gusztustalan gitárszintit használó Super Mario effekteket pötyögő ratyi csávót a koncert közepe táján. Az az űrszám egész vicces volt. Főleg, mikor a manus a gitárszintin szólózni próbált. :P
Egyénként az énekes csajnak nagyon jó hangja van, mellesleg jazz énekesnő...csak hát a pénz beszél.
