Megjöttem Isztambulból. Majd lesz arról is sok-sok írnivalóm, de ezt most előbb muszáj megosztanom a nagyvilággal. Nem tűr halasztást.
Elérkezett az a nap az életünkben, amire egyesek egy- mások másfél hónapja vártak.
Kolbászt ettünk. Meg sonkát. Disznóból.
Ezennel tolmácsolnám a nemzetközi erasmuscsapat együttes köszönetét apának és Rékának az öt kiló válogatott minőségű osztályon felüli disznóhúsért. Örömünk leírhatatlan. :)
És ehhez egy kis illusztráció: :)
