Ovidiu megtette az évszázad felfedezését: 6,5 líráért talált függőágyat. Ezen felbuzdulva én is bevásároltam, sőt ő is vett még egyet, a biztonság kedvéért.
Először nem tudtuk, mire való, de minden kreativitásunkat bevetve...
...sikerült kinyomoznunk a vélhetően helyes felhasználási területet.
Helyszín: az indokolatlan fasor
Ovidiu 60 kilóját elbírja :P Kérdés az én kilencvenemmel mihez kezd majd...
...hozott jóféle erdélyi páleszt, bort, kolbászt és egy hatalmas fél méteres sonkát. :)
Örülünk. :) Teli szájjal vigyorogva. :DDDDDDDD
Köszönet Totyinak és a háttérben dolgozó támogató szervezeteknek. :)
Bennszülött informátorunk értesített minket, hogy vasárnaponként a Çayirhisar busz tőlünk távolabbi végállomásánál (ami egyébként 5 perc sétára van az Atatürk Park hátuljától) még nagyobb piac van, mint a szombati. Az a környék a helyi putritanya...az biztos, hogy elmegyek még oda képezni a fényt.
Ha ez tudomásunkra jutott volna februárban (basszus de rég volt már azt a fűzfán fütyülő rézangyalát), akkor valószínűleg Timmel biciklivel járnánk. Ugyanis talán ez az egyetlen hely a városban, ahol használt cangát lehet kapni...
Hú azt most látom csak, hogy ugyanolyan teniszütőm van. Tök menő. :P
Az a bolhapiac a szélén...egymást rángattuk arrébb egy-egy krova szett, flex, használt grillező, antik teáskészlet vagy autós inverter mellől. :P
Két csarnok van, az egyikben vannak a kacatok, a másikban az ehető dolgok.
Ilyet fogok venni, mert király. Ebben főzik a törökök a çay-t, a török teát. Az alsóban van a víz, a felsőben a tea. Ha lefőtt a tea, fele-felébe öntik a pohárba. Muszáj vennem, mert különben rohadtul fog hiányozni...
Egy lírás kamu Adidas zoknik.
Ezzel a háttérben levő fura zöld bogyóval nem találkoztam otthon. Esra szereti, számomra olyan mintha éretlen vadalmát ennék. :)
Sajnos az epret - bocsánat az Indexről értesülve szamócát - nem itt vettem, hanem a hátuk mögött. Olcsó volt, de csak lekvárnak lett volna jó...viszont vettem 75 kurusért hibátlan paradicsomot. :)
Mindenféle mag, mi szem-szájnak ingere. Még Dunakavicsot is találtam.
Így néz ki a Çayirhisar végállomása. Kellemes természetes váróterem. :)
Mostanában ennyi történik velünk. De ezt nagyon élvezzük. :)
Gumimaci szakállat növeszt.
Esra, aki legjobban élvezi a játékot. :P
Egy megmagyarázhatatlan kép...
És végül a nap képe:
Hétfőtől szerdáig valami egyetemi fesztivál van, aminek keretében meghívták az egyik leghíresebb török popénekesnőt koncertet adni. Kint volt a koncert a kampüsön, már gyanús volt odafelé is, hogy mennyien tartanak ki.
Nos az első furcsa dolog volt, hogy nem szeku volt kint, hanem a megye egész jandarmáját itt összpontosították, ami ha úgy vesszük praktikus dolog, nem kell egy biztonsági cégnek fizetni a helyszín biztosításáért. Csak a géppisztolyokat nem értem máig se...
Ahogy Yigit fogalmazott, ebben a faluban nem történik semmi, úgyhogy mindenki kint van. :P
Külön szerencse ilyen esetben, hogy a kampüs 15 kilométerre van a várostól. Valószínűleg a városban megtalálható összes mikrobusz jelen volt az eseményen.
Azokat az indokolatlan reflektorokat nem értettem...
A színpadtechnika profi volt, bár ha csak feleakkora lett volna a keverőállás, a mögötte álló kétezer ember biztos jobban élvezte volna a koncertet. Meg lehetett volna hátrébb is. Nehéz megbecsülni, de olyan 5-6000 ember simán volt kint. Sajnos a fényképezőm pont a koncert előtt merült le, úgyhogy csak közepesen rossz minőségű telefonos képekkel tudtam dokumentálni az eseményt.
Ez a koncert két szempontból is mérföldkő az életemben. Egyrészt életem első koncertje sör vagy fröccs nélkül...másrészt életem első szabadtéri koncertje, ami nem volt túlhangosítva. És tényleg. Kb. 100 méterre voltunk a színpadtól, úgy a tömeg közepe táján és az én érzékeny fülemet csak a rosszul kevert magasak zavarták. Ja, igen. A hangosítás. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy komoly gondok vannak a török hangmérnökökkel. Mert az egy dolog, hogy a nefen nem tudják a konferenciatermet kikeverni, de hogy egy profi zenekart, profi cuccokkal...az éneket nagyon jól lehetett hallani. Valamint a basszust, a szintit meg a dobot. (Most tekintsünk el a dobszerkó motorháztetőre és olajoshordóra emlékeztető hangzásától.) A három vokálos lány létezéséről csak az - amúgy erőst alulméretezett - kivetítőről szereztem tudomást. Gitár mintha ott se lett volna, amikor Udon (török pengetős hangszer, hasonlít a mandolinra) játszott egy srác, azt felhúzták kicsit.
Alapjában véve élvezhető lett volna a dolog 2-3 sör után, ha nem egy jellegtelen lassú popszámokat játszó formáció lett volna. Zenetanárom előre vetítette, a népnek az kell, hogy tapsolhasson és énekelhesse a dalokat. Az megvolt hibátlanul.
Két-három, rádióból ismert kötelező slágeren kívül igazából semmi izgalmas nem történt, ha leszámítjuk azt, hogy viszketett a tenyerem, hogy felgyújtsam az elém álló létra haját...
Ennyit láttam a koncertből. :P
Estleg érdemes megemlíteni azt a gusztustalan gitárszintit használó Super Mario effekteket pötyögő ratyi csávót a koncert közepe táján. Az az űrszám egész vicces volt. Főleg, mikor a manus a gitárszintin szólózni próbált. :P
Egyénként az énekes csajnak nagyon jó hangja van, mellesleg jazz énekesnő...csak hát a pénz beszél.
Ma több rendkívül érdekes felfedezést is tettem. De kivételesen kezdem az elején. Tegnap elszállt a füst Esráék laptopjának adapteréből, és ma elmentem vele megpróbálni kiharcolni, hogy adjanak egy másikat, mert még garanciális, de azt mondták, hogy csak 2 hét múlva lesz meg, szal most nem tudják használni a lapost, és az apukája mérges, mert azt hiszi, hogy ő rontotta el. :P
Ez a kép csak úgy. Pipacs pipacs pipacs.
Lényeg a lényeg, hogy anyukája hallotta, hogy segíteni próbáltam és felhívott hozzájuk egy kávéra. És itt jön az első felfedezés: megkínáltak lángossal. A török nevét elfelejtettem, de 1000 %-ban ugyanaz, mint nálunk otthon.
Nagyon szép lakásuk van, tele szőnyegekkel. Mindenki kint hagyja az ajtó előtt a cipőjét, mert az előszobában is szőnyeg van. Ez nagyon tetszik, ha mész haza megnézheted az összes szomszédod cipőjét. :)
Bár ezt nálunk nem igazán tudnám elképzelni...azt hiszem sok helyen az ember mezítláb menne munkába, ha megpróbálná kint hagyni a cipőjét. :P
Van egy kisebb nappali szerű szoba kanapékkal, meg egy nagyobb nappali, szintén kanapékkal. És a kettőt egymástól a kanapék választják el. Van nekik egy felső szint is, ott laknak a lányok, meg a terasz. Ott nem voltam, de a lépcsőn ültem már. Ott is vannak szőnyegek.
Az Esra által készített giga adag kávé elszürcsölése után elmentünk a piacra. Marha vicces, hogy az eper kilója 450 Ft, a narancsé 180. :)
Az ott az új tornacsukám, ismét 18 évesnek érzem magam, rajzoltam szmájlit is rája.
Ja, plusz meghívtak vacsorára. Nagyon kedvesek voltak, ott volt az apukája is beszélgettük angolul, persze megint előkerült a törökök vagyunk téma, és ismét kifejtettem az álláspontomat. :P
Még egy móka: a törökök azon viccelődtek a török-magyar focimeccs kapcsán, hogy tökmindegy mi lesz az eredmény, úgy is Attila nyer. :)))
A kép csak illusztráció. :P
A második felfedezés: ebédre a gulyásra kísértetiesen hasonlító étel volt, persze más fűszerezéssel, meg ők rizst is esznek hozzá, és olyan salátát, mint a sopszka Bulgáriában. De nagyon finom volt. Egyre erősebb a gyanúm, hogy a törökök tanultak tőlünk főzni. :P
A mai kedvencem viszont az volt, hogy Esra 9 éves húgának megtetszett a szakállam, megbirizgálta, és mondta, hogy szakáll. :) A szakáll az szakáll. :D
Ezt meg azért, mert aranyos.
Csak, hogy megtévesszem az ellenséget, írok valamit, ami tökre nem tartozik ide. :P Tegnap fociztunk a szósöl wörk srácokkal, meg mint kiderült azokkal a süket arcokkal, akiknek kifestettük az irodáját. A foci tré volt, mert a süket kollégák kövérek is voltak, meg önzők, és nem ismerték a passz fogalmát, de hazafelé megvigasztaltuk magunkat Timmel egy-egy jóféle szűretlen Efessel, f*** the system alapon imígyen. :P
Igen, szemben a kollégium bejáratával, mert bent nem lehet inni. :)
Közben Ovidiu és Bibi az ortodox nagypénteket ünnepelték. :D
Vasárnap az észt lányok elmentek sülni a tengerhez, ezen fellelkesülve mi is csatlakozunk hozzájuk május elsején (ami most épp 2010 óta itt is állami ünnep, de egyébként folyton ping-pongoznak vele) Burhanie-be aminek strandját csak Ören bícsnek ismerik errefelé. (Amivel azért kell vigyázni, mert van egy Ören nevű falu, ami eléggé nem a tengernél van :P)
Odafelé megelőztünk egy Kamilkoc buszt nyenyenye. :P Egyébként Ayvalik felé menő busszal kell menni, két óra az út. Ugyanazzal az Uludag busszal mentünk, mit múltkor Ayvalikba, megismertük a felpúposodott asztalt meg az utaskísérő srácot. :)
No comment...
Elég kellemes kis homokos strand, viszont a nap már május elején is igen keményen éget, ellenben a víz hőfoka két centis. ;) Olyan fajta, amikor belemégy, és a lábfejed konkrétan fáj a hidegtől.
A fiúk kemények.
A lányok-fiúk kifeküdtek napozni, de 20 perc után Esrával úgy gondoltuk, lehet egészségesebb lesz nekünk az árnyék...Én nem vagyok túl barna, Esra pedig ilyen fehér bőrrel kicsit rossz helyre született...
"Utálom a lesifotósokat" nézés.
Árnyékmegunás és gyors csobbanás után elmásztunk regenerálni a szöveteinket, a büfé átlagos tengerparti árakkal működik. 3,5 líra a hamburger, 5 a sült krumpli, a többi kaja ehetetlen, mert főleg melegszendvicseket árultak, kedvesen meghintve nemfinom szalámival.
Víziszörny.
Like a boss...as always.
Kellően feltöltődve energiával újra a csobbanást választottuk, (vagyis a lányoknak nem volt választásuk ;)) és arra a következtetésre jutottunk Esrával, hogy egyrészt, ha már itt vagyunk a tengernél, talán úszhatnánk is, másrészt ami nem látszik ki belőlünk a vízből, az nem ég le. Tehát tolatva, napnak háttal igyekeztünk befelé a tengerbe, hogy az arcunk se égjen le. :)
Igen messzire mentünk, mikor már nem nagyon éreztem a lábamat, javaslatot tettem a visszafordulásra, és mire visszaértünk a többekhez nagyjából egy óra múlva, mindhárom jómadár és Bibi rákvörösre égette magát. Valami érthetetlen okból az észt lányok nem. A taktika bevált, én nem égtem le, szegény leányzó fehér lábai viszont estére élénk piros színben pompáztak térdtől lefelé, ahol elfelejtette bekenni naptejjel. Egyébként jó volt a cucc, mert ahol a srácok összekenték magukat egyedi fehér mintázatot kaptak. :)
Vicces volt nézni, hogy szenvednek a veres kollégák este. :P
Feka csaj a strandon. :P
Még egy érdekesség: Esra azt monda, hogy joghurtot, vagy olívaolajat kell kenni magadra ha megégtél, az segít.
Sandokan
Végre lekaptam a vasútállomáson kiállított gőzöst, sőt még épp benn állt egy dízel is.
Egy cikk törökül erről a gőzösről a helyi újságban. Igen, törökül. :P
És a dízel:
DE 24 000 MTE-Alsthom TÜLOMSAŞ (ELMS) Dizel Elektrik Lokomotifi
Maximális sebesség: 119 km / h
Indulás maximális húzóerő: 390 kN (DE 24000)
Súly: 113 t (DE 24000)
http://e40003.me.metu.edu.tr/24000/
Sok-sok kép.
