Egy cowboy egyszer csak fogta magát, meztelenre vetkőzött, és beugrott a kaktuszok közé. Amikor megkérdezték tőle, miért tette, ezt felelte: "Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt."
A tegnapi kellemes, rövidnadrágos idő után ma igen szeles reggelre ébredtünk. Nagy süppedésükből csak Timet és Botit tudtam kimozdítani, hogy menjünk el kirándulni arra, amerre még eddig nem jártunk. (Vagyis csak Botit, Tim jött magától.)
Elindultunk, hogy körülnézzünk a balikesiri repülőtér környékén, hátha látunk valami érdekeset. A város peremén átvágva, egy kis séta után megtaláltuk a sztráda túloldalán az elkerített katonai létesítményt, de mivel semmi érdekes nem volt ott pár őrtornyon, meg földkupacon kívül, elindultunk a kerítés mentén a domboldalon, hátha a tetején meglátjuk a repteret. Nem láttuk.
Láttunk viszont egy nagy török zászlót, elhatároztuk hát, hogy legalább azzal lefényképezkedünk csak a móka kedvéért. Épp mikor a közelébe értünk, jött egy kisbusznyi katona lecserélni a kifakult, cafatokban lógó zászlót egy szép új fényesre.
Eszünkbe jutott, hogy hátha nekünk adják a régit, oda is mentünk a kerítéshez. :P
De nem adták, sőt, kérdőre vontak, hogy mit csinálunk ottan, mert military zóna és nem szabad bemenni. Mi mondtuk is, hogy erasmus örendzsi, meg, hogy eszünk ágában sem volt bemenni, de ez nem volt nekik elég, elkérték a fényképezőgépeket is. :P
Aztán jött a repülőtéri manager, meg csillagozott katonák, meg géppisztolyosok. Akkor már erőst fújt a szél, úgyhogy annyira nem örültünk, hogy ott kell maradni. Képzelem hogy röhöghettek, amikor megnézték a többi képet a fényképezőn. :)
Szűk másfél óráig álltunk a kerítés egyik oldalán, a másikon a katonák, közben nagyobb és nagyobb fejesek jöttek, mindenki vadul CB-zett, nekünk meg mindenkinek - aki tudott angolul - el kellett magyarázni, hogy nem akartunk bemenni, csak itten sétálgattunk. :P
Megkérdeztem az egyik bigbosst, szabad-e pössenteni, amire azt a választ kaptam, hogy persze, ott a kerítés, csak vigyázzak, széllel szembe ne pisáljak. :P
Végül megjött a Jandarma, a katonák odaadták nekik az iratainkat, a fényképezőket visszakaptuk, a katonák See you-val elköszöntek (ja majd jövünk máskor is smúzolni a zászlóhoz:P), bocsánatot kértek a hosszas várakoztatás miatt, minket pedig bevittek a jardra.
Végre, olyan jó meleg volt az autóban! A rendőrök kérdezgették, hogy szeretjük-e a focit, meg mutogatták a csajokat az utcán. :)
A rendőrségen kaptunk kólát, kérdezgették, mit tanulunk, honnan jöttünk, hány testvérünk van. :)
Aztán fél óra indokolatlan várakozás után megmutatták melyik képeket töröljük ki, és visszavittek kocsival a Carrefour-hoz. :)
Botit szokás szerint már néven szólították, hol álljanak meg, hogy kiszálljunk. :)
Én mondom, politikus lesz belőle. :P
Ha a többi képet megmutatnám, meg kellene, hogy öljelek titeket. :P
Hehe nem is.
Szokásos kanteinbeli süppedés...
Így aztán kénytelenek vagyunk lemenni a földszintre, ha bármi értelmes tevékenységet akarunk csinálni az interneten. Ezért is van, hogy viszonylag keveset írok. A másik, hogy szaladgálunk a tartózkodási engedélyért meg a tárgyainkat intézzük, tehát nem is történt sok érdekes dolog velünk.
Tegnap ez a furcsa szárított fű volt ebédre desszertnek. Hasonlóan a baklavához, ehetetlenül édes. :P
Allah ma jókedvvel ébredt, ennek következtében mi pedig napsütésre keltünk. Jó izmosan bereggelizünk 
