Erasmus Balikesir

Az első T3, amit Izmirben láttam, volt az első, amit közelről meg tudtam nézni. Elölről, oldalról egész csinos, főleg a  dél-afrikai rács...

Sajnos este volt és csak telefonnal képeztem le, de én még ilyen ronda sufnituning hátsó fertályt nem láttam. :P

A tengerpart rajtunk kívül sok helyit is vonz ilyen szép időben. Sokféle népség van itt. Először találkoztam csövessel, amióta itt vagyok Törökországban.

Muszlim leányzók a pálmafa alatt. Esra elmondása szerint igen gyilkos így felöltözve lenni, azért is mondott le róla...tekintve, hogy rövidnadrágban is majd' megfőttem, elég kemény lehet.

Kötelező pecások.

NescafeCay bácsik szaladgálnak fel-alá a parton biciklivel vagy villanyrobogóval.

Vagy ilyen vicces szekérrel.

Ez egy indokolatlan madár.

Élet a vasút mellett.

Elég király mozdonyaik vannak. Egyébként kevés vasútvonalukon is csak egy vágány van, és az sincs villamosítva, de a szolgáltatás színvonala dicsérendő.

Hát igen, ilyen is van, nem is kevés. Grund tyúkóllal, közvetlen a vasút mellett, a lakótelep közepén.

Vagy épp csak kicsapják a lovakat legelni...

Izmir dinamikusan fejlődő város. Ők nem panelben gondolkodnak, de az eredmény szempontjából lényegtelen. Valószínűleg ez a domboldal néhány év múlva szintén tele lesz ilyen szép egyenházakkal. Egyébként pont ma említette az egyik tanárunk, hogy Izmirt csak nagy falunak hívják. (3 milliós falu) :)

Vasárnap este megkérdeztem Esrát, szeretné-e, ha látna egy kis magyar hagyományt, nagyon fellelkesült az ötlettől, már meséltem a húsvéthétfőről neki régebben, de a vizes részt nem fejtettem ki túl bőven. Sebaj, úgyis április elsejére esik hétfő. :)

Megbeszéltük, hogy megyünk, aztán a többi papírkutya inkább aludt. :P

Tehát mentem egyedül. Ismertem már a környéket, ahova mennem kell, múltkor Iyigit hazavitte kocsival a leányzót biliárd után, aztán dobott minket is haza. (Mellesleg eddig ő leggentlemanabb arc itt.)

Leszállván a buszról nekiláttam kideríteni, melyik is az ő utcája. Kellemes, hogy valamiért számozzák az utcákat, de persze a 103. nem a 102. és a 104. közt van. :P

Röpke húsz perc alatt szereztem két rendőr ismerőst, megnéztem belülről a posta logisztikai központját, autókáztam egy budapestszerető rendőrrel két utcát, aztán rájöttem, hogy az apartman nevét (itt nem házszám van, hanem háznév) elfelejtettem. Az utca végén találtam egymással szemben két gyanús nevű házat, csak hogy a nevükben egy betű eltérés volt. :P

Végül is sikerült teljesíteni a küldetést, kapott Esra egy kis vizet a nyakába, én elszavaltam a Zölderdőbent, kaptam datoját, és Toto-tojást. :)

Sajnos a locsolás részt nem tudtam megörökíteni, mert egy operatőr sem volt hajlandó eljönni velem. Pedig úgy lenne igazán mókás.

Nagyon örült a leányzó, mert még sosem volt húsvétja. :P

Csak egyetlen bökkenő, hogy anyukája megkérdezte, hogy mi vagyok én, misszionárius? :P

Erre mondta neki, hogy nem, mérnök. :P

Kicsit konzervatívak a szülők, de mondtam, hogy nyugtassa meg az ősöket, ez nem keresztény hagyomány, hanem magyar, csak ugyanakkor van. Talán ez segít, hogy ne kapjak kést a hátamba. :P

Így néz ki a balikesiri váróterem egy padja...

Megvettük a vonatjegyet.

Reggel elmentünk Botival és Yiğittel (Ijitnek kell ejteni, a g-n van tető) megvenni a busz-és
vonatjegyeket. Elcsörtettünk a többiek residence permitjéért, hazafelé vettünk egy
narancssárga műbőr focit, és ha Boti nem rángat el, vettem volna egy távírányítós
helikoptert is :P

Este fél 8-as busszal indultunk Izmirbe, már akkor érződött, hogy jó lesz az idő a hétévégen.

17 fok volt. Izmir terminálról ingyenes busz vitt a város másik felén lévő lakásig. Nem hiába 1926 óta működik a Kámilkoc busztársaság.

A lakást Yiğit egyik barátja adta kölcsön nekünk, csak úgy. Családjához utazott Balikesirbe,
kulcsot odaadta, menjünk bulizni. Türkish hospitality. :)

Nagypéntek révén csak nézegettem a többiek egyre növekvő jókedvét, majd 3 felé le is telepedtem egy kényelmesnek tűnő szőnyegre aludni...az észt leányzó, aki az ágyon aludt, nem nagyon volt elragadtatva az ötlettől. Másnap Ovidiut kivéve (aki saját állítása szerint jól megvan vele) mindenki a horkolásomra panaszkodott...hát igen. családi örökség.

Szombaton egy óra tájban elmentünk reggelizni egy kis tengerparti étterembe. Omlet 6-8 líra, elviselhető árak ilyen helyen. Boti menement reggelizett természetesen, bár az étlapon nem szerepelt, de ő megoldotta. :P Ő a főnök.

Kis kedves felüljáró a tengerparthoz.

Ovidiu a hőmérő.
Reggeli után nekivágtunk a tengerparti 8 kilométeres sétának. Hiba volt IVÓvíz nélkül.
Szép környék, de hát kicsit meleg volt. Mondjuk, mint júliusban Pesten. :P

Ezt láttuk Izmirből...

...miközben így éreztük magunkat.

Központban úgy egy óra tétova tekergés után végre elmásztunk egy kávézóba, mert már muszáj volt felfrissülni. Ott kellemeset szunyókáltam, végül csak 2-2,5 órát unatkoztunk ott, mire a negyedik észt lány török barátjával együtt befutott...

Ilyet ittam. Ami ugyan nem igazán volt köszönőviszonyban sem a Frappéval, de azért jól esett. :)

Miután mindenki megebédelt, tovább indultunk, Yiğit megharcolta Nagy Ahmettel, hogy nézzünk be a Pazarba kicsit (olyan, mint az isztambuli, csak kisebb),

Pazar kívül

belül

Említésre méltó még ez az üzlet, ahol ízlés szerint válogathatunk a különféle méretű arany Atatürkökből. :P

aztán még egy óra céltalan mászkálás után csak a kisbolt volt a megoldás, és egy kellemes esti tengerparti sörözés.

Ezt Mr. Beantől tanultuk. :)

Este 10 felé innen ketté vált a társaság, Bibi, Yiğit, Boti, Tim meg én visszaindultunk
 a szállásra. Beugrottunk egy igen puccos étterembe visszafelé, ahol forró, tenyérnyi
ekmekeket toltak elénk bemelegíteni a gyomrunkat...nagy hiba volt tőlük, kb. tízet ettünk
meg belőle, plusz egy tál szintén ingyen salátát, mire meghozták amit rendeltünk. :)
Azóta is a mottónk, "ingyen van". :)

Eric Sardinas meg ne lássa...:)
Visszafelé kisebb gerillaharcot folytattunk, hogy sikerüljön feltölteni a buszhoz tartozó mágneskártyát, de végül megoldódott, majd abszolút utolsó öt emberként feltömörültünk a "csakazelsőajtónszálljálfel" rendszerű buszra.
Sosem utaztam még a szélvédőre cuppanva a sofőr mellett a műszerfalon :)

Imígy

Később az emberek aktív hátrafelé áramlásának köszönhetően eljutottunk a második ajtóhoz, ahol sátrat is vertünk. Az a jó abban, hogy Törökországban vagyok, hogy ha rálép egy ostoba leányzó a lábamra a buszon, mi több álldogál rajta egy fél megállót, egy bocsi nélkül, hosszú magyar körmondatokban mondhatom el a véleményemet neki. :P

Esti punnyadtságunk nem tudván legyőzni, hajnal 3-ig (ami közben megnégyült az óraátállítás miatt) folytattuk az étteremben megkezdett stílusban a beszélgetést, míg végkimerülésben el nem nyúltunk. Ez az este volt a legrekeszizomrombolóbb na. :P

Még megemlíteném az esete párbeszédét. Az előtörténet annyi, hogy a klubban nem gyengén verték át a srácokat a sör árát illetően.

Ovidiu, kezében egy sörrel a nappaliban: "20 líra volt egy sör"

Valaki: "Ez?"

Ovidiu: "Neem, nem volt ekkora..." :P

Az észt kolleginák hazaérvén diszkréten kitessékelték a szőnyegemet párnástul, pokrócostul a szobából, de tekintve a takarókért folytatott ádáz küzdelem véres csatáit, még örültem is neki. Kényelmesen berendeztem ágyamat a konyhában, majd elszenderedtem. Békés hortyogásomban csak Yiğit éjjeli öngyújtó-kutató expedíciója zavart meg, de számára nagyobb élmény volt, mint nekem. (Kiment cigizni az előszobába, hogy egyenletesen oszlassa el a füstöt az egész lakás területén, elejtette az öngyújtóját, én meg felébredtem rá,
ezt ő nagyon mókásnak tartotta. Úgy látszik éberen aludtam.)

Vasárnap 1-kor elmentünk egy horvát kemping hangulatát idéző mediterrán jellegű kávézóba reggelizni, ahol hosszas küzdelem árán sikerült meggyőznünk a tamagocsizó (kis kütyükkel rohangáltak, abba írták a rendelést, de hatásfokukat tekintve azt gyanítottuk, talán több figyelmet fordítanak a worms armageddonra, mint a rendelésfelvételre) személyzetet, hogy a menemen mellett rendeltünk omlettet is. Nem volt könnyű harc, de olyan 7-8. próbálkozásra sikerült megszerezni Tim és Totyi legnagyobb örömére.

Húsvét nyuszis menemen. :)

Itt jegyezném meg, hogy ha kikerül a piacra legújabb török-magyar fejlesztésű innovációnk, az i-snore, :P gondoljatok rám...az ötlet onnan jött, hogy Réka biztos hiányolja a horkolásomat, fejlesztünk egy horkoló alkalmazást, ilyen esetekre. :)

Jah, ha a kollégák elég fáradtak, a három fő téma (főleg asztalnál, természetesen)

a) my little home (a kis piros táska) :)

b) ahogy horkolok

c) egyéb asztalhoz passzoló ürítéssel kapcsolatos agymenések :P

Egyébként e három topik azt hiszem közös megegyezéssel állíthatjuk, hogy kimeríthetetlen lehetőségeket rejt magában. :)

Indulás előtti pihent agyak. Ja, azért nézek ki, mintha pizsamában lennék, mert elfogyott a mintátlan pólóm. Ezért minden lányismerősömtől utólag is bocsánatot kérek. :P

Képeslap a '70es évekből...csodatelefon.

Yiğit cigiszüneten a vasútállomáson.

Ezt a képet Botinak. :)

Reggeli után kis süppedés, public transport, majd 4 és fél óra alkoholmentes vonatozás után szellemileg teljes mértékben leépülve értünk vissza Balikesirbe. :P
Ráadásul a busztaxis nem volt hajlandó elvinni a csomagtartóban...


A hétvége termése, gyűjteményem legújabb darabjai. Ezzel kárpótoltam magam a sok otthagyott pénzért. :)

Művészképes folyt.köv.

Mikor vártam a buszra, majdnem megevett egy pulyka. :P Nagyon hisztisnek tűnt...

Óra előtti kreatívkodásom eredménye.

Így néz ki egy szósöl vörk óramegbeszélés kedvenc tanárunk óráján. :)

Megbeszélés után még maradtunk kicsit beszélgetni, aztán jött egy lány, hogy tud egy helyet, ahol házi készítésű ételeket lehet kapni, menjünk oda. Jó ötletnek bizonyult. Nagyon tetszik: a nyugdíjas tanárnénik sütnek-főznek otthon, te megveszed, és ezzel segíted a szegény gyerekek iskoláztatását.

Már elég későn értünk oda, úgyhogy nem volt sok minden, de elsőre így is jó volt. Az amúgy is ízletes ételeket, sütiket a nemes cél még finomabbá teszi. :)

Például most ettem először, ilyen fura helyi, zöld bokrot. Valójában szőlőlevélbe tekert rizses-fűszeres izé. És nagyon finom.

Ennél jobban ízlett Timnek, csak nem tud 14 másodpercnél tovább egyfolytában vigyorogni. :P

Ja, most már elmondhatom magamról, hogy egyszerre két tanárommal voltam soppingolni. :P

(A másik elbújt valahol.)

A vásárolgatás után elmentem a tanárnénivel kávézni, és megtanítottam neki magyarul, hogy egészségedre, köszönöm, víz. :)

Jószomszédi (v)iszony. :P

Leckét írok.

Igazabol semmi erdekes nem tortent az utobbi napokban.

Neztunk magyar-roman meccset, de csak 20 percig, mert aztan meghalt a stream. Mondjuk ezalatt elpusztitottunk harman fel kilo szotyit. :)

Jol ereztuk magunkat, maszkaltunk,

Like two eggs...

beszelgettunk,

 soroztunk, elaztunk (arrol nincs kep), fociztunk (arrol sincs, de elhihetitek, kisertetiesen hasonlit az otthoni focira, csak itt szorosebb az ellenfel:P), utcazeneltunk, (itt jegyeznem meg, hogy eleg kellemetlen szahara tipusu idpjaras van errefele mostansag: amig sut a nap, nyar van, amint lemegy, tel.)

A kolleginak, akik segitettek az utcazenelesben. :)

teaztunk, 

vizipipaztunk. (Igen, ez legalis, es nincs benne vicces anyag:P)

Penteken meghalt a lapma a furdoszobaban, ugyhogy hetfoig a tekeros Varta romantikus megvilagitasat elveztuk zunanyzas kozben. :P

Ember, ki itt belepsz, hagyj fel minden remennyel...es tekerd 2 percig a Vartat, hogy az utanad jovo is lasson lelki bekeje elerese kozben. :P

Ja, a gepem nem hajlando csatlakozni a netre, ezuttal is koszonom Ovidiunak a roman-magyar baratsag jegyeben, hogy rendelkezesemre bocsatotta laptopjat. :)

Csak nincsenek rajta magyar betuk, de azert bizom benne, hogy sikerul dekodolni az irasomat.

Vegezetul nehany moka a piacrol: 

Ki ne szeretett volna ilyen Casio orat 15 eve, amin szamologep volt...csak itt ez CASIQ... :)

A torokok kinyirtak a Milka-tehenet!

Ahmet dromedarom haverjai.

A Chanel es a Versace hivatalos kozpontja.

A slusszpoen a vegere: Van par torok, aki a gepterem-tanuloszobaban egesz nap pofazik, majd ha este veletlenul kifujnad az orrod, mert nathas vagy, ugy neznek rad, mintha legalabb is az asztalukra sz*tal volna.

Cserebe nem beszelnek semmilyen nyelvet torokon kivul. Az alabbi kiirast sikerult osszehzniuk, feltetelezhetoen jo baratjukat, a gugli forditot segitsegul hivva...:P

Bots, ha maratt bene hejerirassi hyba.

Hát igen. Ma híres lettem. Meg Tim is. De én nagyobb híres. :P (Ilyen jó magyarosan.)

Ez itt az egyik helyi napilap.

A szalagcímben az áll, hogy a magyar és a török hallgatók megpecsételték a barátságukat a tűzugrással. Vagy valami ilyesmi. :) A felső képen a rektor ugrik öltönyben!

Igen. Az én vagyok. A Sas. :)

Igen szétcsúszva ébredtünk ma reggel. Szokásos menemen reggelink után bementünk szokásos óra előtti kávénkat meginni a szokásos kávézónkba. :) Nem indult a nap túl extrán.

De a nefen kiderült, hogy minden órát töröltek, mert március 21-én tartják a törökök a Tavaszünnepet.

Voltak színes népviseletbe öltözött táncosok, meg magyar legényesre kísértetiesen hasonlító szólótáncos srácok. Aztán tűzugrás. Persze, mikor átugrottam a tüzet rögvest rám cuppant a helyi sajtó, hogy még egyszer a fotó kedvéért, meg még a lányokkal együtt is.

Aztán megkérdezte a manus, tudom-e, hogy mi ez, mondtam, hogy naná, nálunk is van ilyen. :)

Kérdezte, próbáltam-e. Mondtam, nem, most először. Miért? Mert Budapesten lakok, és ott viszonylag kevés tüzet gyújtogatnak iskolaudvarokon. :P De mondtam, falun azért szokás még.

Amikor a tűzugrást megunták az emberek, a parkban elkezdett mindenki néptáncolni. Határozottan tetszik, hogy itt foglalkoznak a hagyományaikkal rendesen. Megnézném melyik magyar egyetemen van egyáltalán népitánc bemutató, nemhogy MINDENKI ropja...

Persze a lányok berángattak minket is a sűrűjébe. Eleinte kissé idegen volt a ritmus, de aztán egyre jobban megtetszett. 5/8, 7/8-os ütemmutatók domináltak legfőképp a zenében, és az egyeket is szeretik máshova tenni, mint otthon. Komoly munkámba telt, míg egyszerre sikerült mozognom a tömeggel. :)

A móka után ránk cuppant Esra összes angolos csoporttársa. Tim volt a favorit. :)